Jelentem: ma megvolt a második kiborulásom.

Reggel vizsgázni voltam, őszintén szólva nem tudom hogyan sikerült, de majd kiderül. Hazafele úgy gondoltam felhívom régen látott kisbarátomat Julcsit. Bár jót akart nekem, de sajnos az időzítés nem volt jó. Felhoztam, hogy láttam facebookon az állásajánlatokat, erre rákérdezett, hogy és jelentkeztem? Mondom nem. Na ezt nem kellett volna. Tulajdonképpen olyan dolgokat mondott, amik igazak és tudatában vagyok, csak az időzítés.. na az nem volt jó. Nyilvános buszon sírás --> pipa! Tudom, hogy csak jóindulatból mondta, hogy munkát kell találnom, mert ez így nem állapot, de nekem nincs ehhez most erőm. Úgy értem, persze, szeretnék dolgozni. De ha nincs olyan, ami suli mellett is végezhető és normális fizetéssel jár? Erre azt mondta nekem kell mérlegelnem, hogy suli vagy munka. Na igen...nekem kell... de könyörgöm, az a hülye hallgatói szerződés azt írja, ha abbahagyom a sulit akkor fizetnem kell. És inkább alkalmi melózok, meg nyáron megpróbálom megszedni magam, de én nem dobok ki az ablakon 375.000 forintot. Nem én! Főleg mert nincs is miből.. de ez mellékes kérdés. Az, hogy a lakást nekem kell fenntartanom.. tisztában vagyok vele. Anyáék is tisztában vannak azzal, hogy nincs munkám és iskolába járok. Nyilván ezt mérlegelték mielőtt meghozták a döntést. Többször is kérdeztem őket, hogy ebben a helyzetben is ezt akarják-e, azt mondták igen. Bármikor, ismétlem bármikor mondhatták volna, hogy "figyelj... kicsit még várjunk ezzel." Megértettem volna. De nem mondták... (ezzel persze nem a felelősséget akarom hárítani, csak szeretném tisztázni, hogy én megkérdeztem többször is...)

Ígérem, ha túlélem ezt a vizsgaidőszakot, ha túl leszek a vizsgáimon összeszedem magam. De addig kérlek kíméljetek minden gondtól, mert így nagyon nehéz...